PÜNKÖSD-GYEREKNAP

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

ÁLDOTT PÜNKÖSDÖT KÍVÁNUNK!

PÜNKÖSD TÖRTÉNETE

Jézus feltámadása után elküldte a tanítványait, hogy mindenkinek mondják el a földön a jó hírt. De nem csak egyszerűen elküldte őket, hogy: -Menjetek, és boldoguljatok úgy, ahogyan csak tudtok! Ha sikerül, akkor ügyesek voltatok. Jézus a tanítványoknak megígérte, hogy a küldetésükhöz megadja a megfelelő segítséget. És Ő meg is tartotta az ígéretét.

Amikor a tanítványok megértették, hogy Jézus már nem sokáig lesz velük a földön, akkor nagyon elszomorodtak. Nem is tudták, hogy mihez kezdjenek! Visszamentek halászni, és nem kezdték hirdetni az evangéliumot. Úgy érezték, hogy hiányzik nekik a támogatás, a biztatás, a bátorítás. Jézus nélkül nem megy. Igaz, hogy Jézus többször is megígérte, hogy a gyermekei nem maradnak segítség nélkül. De mégis egyedül érezték magukat. Hiszen Jézus már nincs velük.

Jézus megtartotta, amit megígért. Miután az Atyához felment a mennybe, maga helyett küldött valakit. Küldött valakit, aki segíti, vigasztalja, bátorítja a tanítványait, aki tanácsokat és ötleteket ad nekik. Akit elküldött, az nem más, mint a Szentlélek, akiről azt ígérte Jézus, hogy láthatatlanul, mindig, mindenhol velük lesz. Így a tanítványok nem érezték már magukat árván Jézus nélkül sem. Honnan tudták, hogy velük van a Szentlélek?

Egy különleges napon mindannyian megtapasztalták. Mindannyian átélték, amikor megérkezett hozzájuk a Szentlélek. Ez Jeruzsálemben történt, egy házban. Amikor szerte Jeruzsálemben rengeteg ember volt. Hiszen egy nagy ünnep volt.

Amikor megérkezett a Szentlélek, akkor a tanítványok azt érezték, hogy erővel töltődnek fel. A házat hatalmas szélhez hasonló zúgás töltötte be és lángnyelvek jelentek meg a tanítványok feje felett. Mindannyian, kivétel nélkül mindnyájan felbátorodtak. Mire bátorodtak föl? Hogy beszéljenek mindenkinek Jézusról! Hadd tudja meg mindenki, hogy Jézus él! Nem is tudtak már abban a házban bent maradni. Tudták, hogy ki kell menni az utcákra. Menni kell a sok-sok emberhez, akik ott ünnepelnek! És ők semmit sem tudnak Jézusról. Beszélni kell nekik Jézusról. Vajon féltek attól, hogy kinevetik őket? Nem, mert a Szentlélek bátorságot adott nekik. Az összes tanítvány azonnal tanítani kezdett Jézusról.

Aztán Péter kezdett beszélni Jézusról. Beszélt arról, hogy hogyan élt Jézus. Beszélt arról, hogy hogyan halt meg, és hogy feltámadt. És nagyon nagy csoda történt. Mert a sok ember, aki nem is tudott beszélni Péter nyelvén, mind megértette, amit Jézusról tanított. És az még nagyobb csoda volt, hogy el is hitték sokan.

Igaza volt Jézusnak, a Szentlélek valóban nagyon segít. És pünkösdtől kezdve a tanítványok tudták, hogy a Szentlélek van velük Jézus helyett, és segíti, vezeti, bátorítja őket. És ettől kezdve mindig a Szentlélek segítette őket. Nem voltak már egyedül akkor sem, ha egy ember sem volt mellettük.

(Forrás: http://kreativhittan.blogspot.com/2011/05/punkosd.html)

A pünkösdi történet a youtube-on is megtalálható:

PÜNKÖSDI KERESZTYÉN GYERMEKDALOK:

  1. Pünkösd áldott napján („Én kicsike vagyok” dallamára)

(Kotta: http://gyerekoldal.reformatus.hu/honlapok/enekszoveg/jezusenek/enek95.htm)

  1. Mikor pünkösd napján – Felvételről meghallgatható: https://drive.google.com/open?id=1YqmLXpKhJOSF9zceRJA9xLw-yQh67ohO

(Kotta: http://gyerekoldal.reformatus.hu/honlapok/enekszoveg/gyujtemeny/enekgy5.htm)

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

BIBLIAI SZÍNEZŐ
Ezen az oldalon több pünkösdi témájú színezőt találhattok:
https://colorluna.com/pentecost-commemorates-god-giving-the-ten-commandments-at-mount-sinai-coloring-page/

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

BIBLIAI – KREATÍV ÖTLETEK

Széljelző pünkösdi léggömb

Szükséges eszközök: léggömb, papírból galamb és lángok, krepp papír szalagok, pálca, olló, ragasztó

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Pünkösdi asztali dísz

Szükséges eszközök: mécsestartó, led-mécses/gyertya, organza (piros, narancs, sárga), szalag

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Pünkösdi szalag-lángok a szélben

Szükséges eszközök: bot/hurkapálca, textil vagy krepp-papír szalagok

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Pünkösdi fejdísz

Szükséges eszközök: színes kartonok, olló, tűzőgép/ragasztó

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Hajtogathattok galambokat:

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Így tudsz gyorsan pünkösdirózsát készíteni. a nagyobb pünkösdi királynők virágos koszorút is díszíthetnek vele maguknak.

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Gyereknapi, otthon elkészíthető játékok

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

 

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém
PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Pünkösd, gyereknap

Ének, mondóka:

Én kis kertet kerteltem,                                                       ss   mm   ss   m
(két kéz mutatóujjával kert rajzolása)
Bazsarózsát ültettem,                                                            ss   mm   ss   m
(tenyér közepének megbökdösése mutatóujjal)
Szél, szél fújdogálja,                                                                s     m      ss    mm
(mutatóujj mozgatása jobbra-balra)
Eső, eső veregeti.                                                                     ss   mm   ss   mm
(felülről lefelé az eső utánzása)

Hu!

-Gryllus Vilmos

 

Ennek a kislánynak nem jutott párja,        s   sm    s   sm   s   sm   s   s
Jaj de megharagszik                                        sf   mr    d    d
Jobban iparkodik.                                            sf   mr    d    d

Kácsa, kácsa, piros kácsa,                   mm    rr    mm   rr
Ki a párját nem találja,                         mm    rr   mm   rr
Keressen magának                                mm    rr     d      d

Labdapattogtató mondóka:

Ég a ház, ég a ház,
Nem is egy, hanem száz!
Gyere Peti üsd tovább! (pattogtatni a dal alatt és passzolni ahhoz, akinek a nevét mondják)

Versek, mondókák:

Bartos Erika: LABDA

Pattog a labda,
Gömbölyű, tarka,
Fuss ki a parkba,
Dobd a magasba!

Itt van a csíkos,
Ott meg a pöttyös,
Pattan a földön,
Messzire röpdös!

Elgurul újra,
Gördül a rétre,
Repked a labda,
Kézből a kézbe!

 

Mutogatós mondóka:

Pattog, pattog, pattog a labda, (tapsolunk négyet)
piros pöttyös rajta a minta. (pontokat rajzolunk a levegőbe)
Gurul, gurul, gurul az úton, (vízszintesen mozgatjuk a kezünket jobbra, majd balra)
kapd el gyorsan el ne fusson! (tapsolunk egy nagyot)

Cserebogár, mikor lesz nyár?
Pünkösd táján, vasárnapján.
Mikor a fák virágoznak,
Vénasszonyok tollászkodnak.

Piros pünkösd napján,
Mindenek újulnak,
A kertek, a mezők,
Virágba borulnak.

Nem anyától lettél,
Rózsafán teremtél,
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtél.

Mesék:

Benedek Elek: Az aranytulipán

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, annak egy fia. Mikor ez a királyfi nagy legénnyé serdült, azt mondta az apjának:

– Édesapám, én elmegyek, s addig vissza sem térek, míg a világon a legszebb leányt meg nem találom: az lesz az én feleségem.

– Jól van, fiam – mondotta a király -, csak eredj isten hírével, szerencse kísérjen utaidban!

Elindult a királyfi, ment, mendegélt hegyeken-völgyeken által, egyszerre csak beért egy rengeteg erdőbe, s rengeteg erdő között amint mendegélne, látja, hogy egy ökörnyomban kínlódik, vergelődik egy kicsi halacska. Megszólal a halacska, mondja a királyfinak:

– Szabadíts meg innét, te jó legény, vígy a folyóba, mert itt meghalok!

A királyfi kivette a halacskát az ökörnyomból, s vitte, míg egy folyóhoz nem ért. Ott azt mondotta a halacska:

– Végy le egy pikkelyt rólam, tedd el, s ha valahol valami bajod lészen, ezt a pikkelyt csak vesd a folyóvízbe, én mindjárt ott leszek, s segítek rajtad.

A királyfi levesz egy pikkelyt a halacskáról, azzal a halacskát beledobja a vízbe, s továbbmegy. Amint menne, mendegélne, látja, hogy egy fekete holló egy fának ága-boga közé szorult, vergelődik a szárnyával, rángatja a lábát, de nem tud kiszabadulni. Leszólott a királyfinak nagy búsan:

– Szabadíts meg, te jó legény, bizony nem bánod meg!

Fölmászik a királyfi a fára, kiszabadítja a hollót, az meg a csőrével kihúz egy tollat, odaadja a királyfinak, s mondja neki:

– Jótétel helyébe jót várj, te legény. Ha nagy bajba kerülsz, csak rázintsd meg ezt a tollat, én mindjárt ott leszek.

Elbúcsúzik a királyfi a hollótól, továbbmegy, mendegél. Egyszerre csak látja, hogy egy ősz öregember ott áll egy forrás mellett, szeretne lehajolni, hogy igyék, de nem tudott lehajolni. Megszólítja a királyfit:

– Te jó legény, segíts rajtam, majd elepedek a szomjúságtól, s nem tudok lehajolni!

A királyfi lekapta a sisakját, telemerítette vízzel, megitatta az öregembert.

– No, te legény – mondotta az öregember -, nagy jót tettél velem. Nesze, adok neked két hajszálat, s ha valahol bajba kerülsz, csak ereszd szélnek. Majd rám talál ez a két hajszál, s én a világ végéről is eljövök, hogy segítsek rajtad.

A királyfi eltette a két hajszálat, elbúcsúzott az öregembertől. Aztán továbbment, nemsokára kiért az erdőből, s túl az erdőn ért egy nagyvárosba. Szeme-szája elállott a csodálkozástól: gyász feketébe volt vonva az egész város. Találkozik az utcán egy kicsi emberkével, akinek földig ért a szakálla, kérdi tőle:

– Ugyan bizony, bácsikám, kit s mit gyászol ez a város, hogy így gyász feketébe borult?

– Hej, öcsém – mondja a kicsi ember -, nagy oka van annak. Van a királynak egy leánya, akihez hasonlatos szép nincs kerek e világon. S ez a leány a fejébe vette, hogy csak ahhoz megy feleségül, bárki fia legyen, aki úgy el tud bújni előle, hogy ő meg nem találja. Háromszor lehet próbát tenni. Ha kétszer megtalálja, az még nem baj, de ha harmadszor is megtalálja, karóba kerül annak a feje, aki szerencsét próbál. Eddig kilencvenkilencen próbáltak szerencsét, karóba is került a feje mind a kilencvenkilencnek. Próbálj te is, öcsém, hadd legyen a te fejed a századik! Mondja a királyfi:

– Már vagy lesz századik, vagy nem lesz, ha csakugyan olyan szép az a leány, szerencsét próbálok.

Éppen abban a pillanatban jött arra hatlovas hintón egy szépséges szép leány, amilyet még a királyfi sohasem látott. De olyan szép volt, hogy a szeme is káprázott, amikor reánézett. Kérdi a királyfi a törpe embert:

– Kié ez a leány, bácsikám?

– Ez a királykisasszony – mondotta a törpe ember.

Hiszen több sem kellett a királyfinak, ment egyenest a király palotájába, a király színe elé. Mondotta a királynak:

– Felséges királyom, hallottam, hogy kilencvenkilenc legény próbált szerencsét. Egy életem, egy halálom, a szerencsét én is megpróbálom.

– Hej, fiam – mondotta a király -, szívemből sajnállak, mert jóképű, derék szál legénynek látszol. De hiába, a leányomnak kedvében kell járnom. Nincsen több gyermekem. Hát csak próbálj szerencsét, bújj el, ha tudsz, de úgy, hogy meg ne találjon.

Eközben hazajött a királykisasszony, és bejött a szobába, s mondta a királyfinak:

– Jobb lesz, ha nem is próbálsz szerencsét, királyfi, eredj haza, mert a te fejed is odakerül, ahova a többié.

– Nem bánom én – mondotta a királyfi -, hadd kerüljön. Nálad nélkül úgy is pipadohányt sem ér az életem.

Avval kiment a királyfi nagy búsan, s végigsétált a városon, aztán ki a mezőre, mezőről az erdőbe, egész úton azon tűnődött, hová tudjon elbújni, hogy a királykisasszony meg ne találja. Egyszerre csak eszébe jutott a halacska, hátha az tudna rajta segíteni. Megy a folyó partjára, ott előveszi a pikkelyt, s hát csakugyan jön a halacska, s kérdi:

– Mi bajod, királyfi?

Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van.

– Ó, azért egyet se búsulj – mondotta a halacska -, mindjárt ideszólítom a legnagyobb halat, azzal elnyeletlek, ott ugyan meg nem talál a királykisasszony, míg a világ s még két nap.

Csak térült-fordult a halacska, s mindjárt jött utána egy rettentő nagy hal, kitátotta a száját (akkora volt, mint egy nagy ház), s abba beleugrott a királyfi. Szépen leballagott a halnak a hasába, s ott úgy sétált fel s alá, akár egy palotában. Eközben elindult a királykisasszony, utána az udvarbeliek. Kereste a királykisasszony mindenfelé a királyfit, s mikor egy fél napig járt-kelt volna mindenfelé, egyszerre csak a folyóvíz partjára ért, s parancsolta, hogy fogják ki a vízből a legnagyobb halat, mert annak a hasában van a királyfi. Egyszeriben odarendelik az udvari halászokat, kifogják a nagy halat, felhasítják a hasát, s hát csakugyan kifordult belőle a királyfi. Na, az első próbával szerencsétlen volt a királyfi, próbált másodszor is. Továbbment nagy búsan, s amint mendegélne az erdőben, eszébe jut a holló, megrázintja a tollát, s hát repül is az egyszeriben, s kérdezi:

– Mi baj, édes gazdám?

Mondja a királyfi, hogy mi nagy baja van. A holló erre elkezdett károgni, s ím, egyszerre repültek a hollók mindenfelől, fekete lett tőlük az erdő, s kérdezték mind egyszerre:

– Mi baj, mi baj?

– Tudtok-e valami jó búvóhelyet? – kérdezte a királyfi hollója.

– Hogyne tudnánk, hogyne tudnánk – károgott a többi holló. Azzal felszállott valamennyi, repültek az erdőn keresztül. A királyfi mindenütt utánuk, s felvezették egy olyan magas hegyre, hogy a teteje az eget verte. Annak a hegynek a tetején volt egy mély gödör, abba beleállították a királyfit. De hiába állították, a királykisasszony ott is megtalálta. Búsult a szegény királyfi, majd felvetette a búbánat. Na, bizonyosan karóba kerül az ő feje is! De, gondolta magában, egy élete, egy halála, már csak harmadszor is szerencsét próbál. Elővette azt a két hajszálat, amit az öregember adott, s szélnek eresztette. Hát alighogy eleresztette a hajszálat, jön az öregember, s kérdi:

– Mi bajod van, édes fiam?

– Jaj, ne is kérdezze, bátyámuram, el kellene bújnom olyan helyre, ahol senki meg nem talál, máskülönben karóba kerül a fejem.

– Hiszen ha csak ez a baj, azon én könnyen segíthetek. Ki elől akarsz elbújni?

– A királykisasszony elől, bátyámuram.

– No, hát majd én megmutatom – mondotta az öregember -, hogy a szeme elé viszlek, s mégsem lát téged.

Azzal megfogta a királyfi nyakát, csavarintott rajta, s abban a pillanatban aranytulipán lett a királyfiból. Aztán feltűzte a tulipánt a kalapjára, s bement a király városába. Éppen jött vele szembe a királykisasszony (akkor indult volt el, hogy megkeresse a királyfit), meglátja a ragyogó fényes tulipánt, s mondja az öregembernek szépen, nyájasan:

– Jaj de szép tulipán! Adja nekem!

– Nem adom én – mondotta az öregember.

– Annyi aranyat adok érte, hogy úrrá lesz maga is s minden nemzetsége.

– Dehogy adom – mondotta az öregember -, a világ minden sűrű kincséért sem adom.

Hiába kérte a királykisasszony, az öregember nem adta oda a tulipánt. Mit volt mit nem tenni, továbbment nagy búsan a királykisasszony, s kereste a királyfit. De azt ugyan nem találta meg. Kereste másodnap, kereste harmadnap, akkor sem találta meg. Harmadnap letelt a keresés ideje, s akkor a király kihirdettette, hogy elé állhat a királyfi bátran, most már övé a királykisasszony. Meghallotta ezt az öregember, egyet csavarintott a tulipánon, királyfi lett ismét. Azzal a királyfi fölment a palotába. Mindjárt papot hívtak, nagy lakodalmat csaptak. Lakodalom után felkerekedtek, a királyfi hazájába mentek. Ott volt csak az igazi hejehuja, dínomdánom. Még tán ma is táncolnak, ha meg nem haltak.


Janikovszky Éva: A porszívó-fűnyíró-helikopter

Dani azért szeretett korán kelni, mert ha korán kelt, akkor elsőnek ért az óvodába, és játszhatott a helikopterrel. A helikopterrel ugyanis csak az játszhatott, aki jól viselte magát, és ha Dani elsőnek ért az óvodába, akkor még biztosan jól viselte magát. A többi játék mind lent volt a polcokon, ahol elérhették a gyerekek, de a helikopter fönt volt a szekrény tetején, ahol csak az óvó néni érte el. Ha Dani elsőnek ért az óvodába, akkor szépen köszönt Jutka néninek, sietett az átöltözéssel, és mindjárt elkérte a helikoptert.

Aztán odaállt a zöld szőnyeg közepére, mert a helikopter helyből szállt föl, ésberregve körülrepülte vele a szobát. Persze kikerülte a hegyeket meg a felhőketmeg a tornyokat, néha annyi mindent kellett kerülgetnie, hogy egészen elszédült, aztán leszállt a zöld szőnyeg közepén lévő piros mintára, mert a helikopterben az a jó, hogy pontosan le tud szállni.

Dani a tévében látta a helikoptert, amin betegeket szállítottak kórházba a nagy hegyek közül. ő nem betegeket szállított, hanem fontos leveleket vitt, meg csomagokat is, aminek örülnek ott, ahova nem jár a posta. A macik meg a kenguruk meg a zöld oroszlánok a polcon.

Dani minden percet kihasznált, mert tudta, hogy csak addig lehet kis helyen fölszállni és kis helyen leszállni és berregve körberepülni, amíg egyedül van. Mert ha már nem ő az egyetlen jó gyerek, aki szépen játszik egyedül, akkor biztos, hogy a többi jó gyerek el akarja tőle venni a helikoptert.

Gáborka is korán szokott érkezni, de ő volt az egyetlen, akinek Dani nem sajnálta odaadni a helikoptert, mert Gáborka füvet nyírt vele. És Dani szerette nézni, ahogy Gáborka tolta maga előtt a zöld szőnyegen, gondosan kikerülve a piros virágágyakat. A fűnyíró surrogott, ahogy nyírta a füvet, és ezt is jó volt hallgatni.

Dani kicsit sajnálta, hogy Gáborka nem ül rá a fűnyíróra, mert a parkban láttak már olyan fűnyírót is, amin egy fi ú nyargalászott, mint valami kis traktoron, és csak úgy repült a levágott fű, amerre ment. De hát mindenkinek olyan fűnyírója van, amilyet kitalál magának.

Ágika is korán szokott jönni, és sajnos ő is mindjárt elkérte a helikoptert. Neki nem szívesen adta oda Dani, mert Ágika mindig csak porszívózni akart a helikopterrel a babasarokban. Az pedig egyáltalán nem volt érdekes.

És ha Dani nem adta oda, akkor mindjárt rákezdte:

– Juj, ezt már megmondom! – És nemcsak ígérte, hanem meg is mondta Jutka néninek. – Jutka néni, kérem, a Dani nem adja ide a porszívót, mert mindig csak repül vele, pedig az nem is repülő!

Mert Ágikának fogalma se volt róla, hogy mi a különbség egy repülő és egy helikopter között. Pedig láthatta, hogy ha Dani a zöld szőnyeg középső mintáján felszáll, akkor pontosan oda le is tud szállni. Ugyan hol van az a repülő, amelyik egy ekkora szobá ban képes volna fölszállni, körberepülni meg leszállni?

De Jutka néni Ágikára hallgatott, és rászólt Danira

– Mért szaladgálsz azzal a porszívóval, Dani? Add oda szépen Ágikának, hadd takarítsa ki a babasarkot !

Dani szerette volna megmondani Jutka néninek, hogy azért szaladgál azzal a porszívóval, mert ha ő szaladgál vele, akkor az helikopter, de ha odaadja Ágikának, akkor csak porszívó. Ezért nem is adta mindjárt oda, hanem egyszer még körberepült vele, és az Ágika megint kiabált, hogy juj, ezt már megmondom.

Jutka néni pedig megint benézett az ajtón.

– Én nem értem, hogy mindig ezzel a porszívóval van baj! Ha nem tudtok vele szépen együtt játszani, akkor a porszívó visszamegy a szekrény tetejére.

„ Na, ugye – gondolta Dani –, ha a porszívó szépen vissza tud menni a szekrény tetejére, akkor világos, hogy helikopter, mert olyan porszívót még senki se látott, amelyik repülni tudna.” De nem szólt semmit, odaadta Ágikának.

Ágika tologatta a babasarok babaszőnyegén, Gáborka nézte, hogy milyen szépen vágja itt is a füvet, Dani meg várta, hogy mikor repül fel.

Nyelvi játékok

Beszédértés:

Szómagyarázat:

Rengeteget segíthet a gyermek szókincsének bővítésében, ha elmagyarázzuk neki a mesében vagy akár a hétköznapi beszédben elhangzó, számára ismeretlen szavak jelentését, párosítsunk hozzá szinonimákat. Hallgassuk meg, hogy a gyermek szerint mit jelenthet az adott szó vagy kifejezés.

Képek, képeskönyvek nézegetése:

A képek, képeskönyvek nézegetése jó alkalmat kínál a beszédértés fejlesztésére, a szókincs bővítésére, továbbá a különböző viszonyszavak, határozószók gyakorlására is. Mutasd meg, hol van… mondd el, hol van… típusú kérdéseket tegyünk fel a gyermeknek. Az egyik legjobbak erre a célra az ún. böngészők, de bármilyen képet használhatunk, akár családi fotókat is.

Mondat- és szövegértés

Látom, amit te nem látsz:

Válasszunk ki gondolatban egy tárgyat a szobában, kertben, és egy arra jellemző tulajdonságot (szín, forma, illat…), és mondjuk a következő mondatot: Látom, amit te nem látsz… pl.: ez a valami gömbölyű. A gyermeknek meg kell neveznie minden gömbölyű tárgyat, ami a környezetében található, csak annál helyeseljünk, amire konkrétan gondoltunk.

Igaz vagy hamis:

Válasszunk ki egy tárgyat a környezetből, és mondjunk róla igaz vagy hamis állításokat (a gyerekek nagyon szeretik, ha vicces állításokat is teszünk). A gyermeknek el kell döntenie, hogy igaz vagy hamis, amit mondtunk.

SZOBÁBAN JÁTSZHATÓ MOZGÁSOS JÁTÉKOK IX.

1.) Pöttyös labda

Kerek labda­
pöttyös labda
ügyes gyerek
mind elkapja.

Törött ablak
ledőlt váza,
vége lett a
labdázásnak.

A játékosok egymásnak dobják a labdát a vers ritmusára. 

Variációs lehetőségek: A játékot irányító felnőtt gyorsíthatja, lassíthatja a verselés ritmusát és azzal a labdapasszolás tempóját. A labdát lehet gurítani, pattintva vagy ívelten átpasszolni. Nagyobb gyerekek játszhatják egyszerre 2 labdával is.

A játék során fejlődik mozgáskoordináció, mozgásügyesség, figyelem, térérzék.

2.) Labdaforgó

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

A játékvezető egy zsinegen körbe forgatja a talajhoz közel a hálóba helyezett labdát. A gyerekeknek át kell ugrani a zsinóron, ha az eléjük ér.

Variációs lehetőségek: Először csak átlépik, majd átugorják a zsineget.

 A játék ugrókötéllel is játszható, de figyelni kell, hogy a fogantyú ne üsse meg a gyermek lábát. Inkább nagyobbaknak javaslom.

A játék fejleszti a gyorsaságot, mozgáskoordinációt, reagáló képességet, figyelmet.

3.) Átkelés a folyón

PÜNKÖSD-GYEREKNAP | Örömhír Óvoda - Veszprém

Előszoba folyosón, vagy a nappaliban felrajzolunk egy indító és egy cél vonalat. Minden játékosnál két rajzlap (kartonlap, fatábla…) van. Jelre minden gyermek maga elé helyez egy lapot, rááll, leteszi a második lapot, majd átlép rá. Ezután felveszi az első lapot és maga előtt újra leteszi, rálép…és így tovább. Amíg el nem érik a célvonalat. Aki elrontja az átkelést, vagyis papír nélkül lép előre, vagy a lap mellé lép, újra kezdi a játékot. Az győz, aki előbb teljesíti a feladatot.

A játék fejleszti a szem-kéz-láb koordinációt, mozgásügyességet, egyensúlyérzéket, kitartást, versengést.

4.) Nem megyek hozzád!

A játékosok kézfogással, egymással szemben helyezkednek el egy sáv két oldalán. Jelre a gyerekek megpróbálják áthúzni egymást a saját oldalukra. Akinek ez sikerül, az nyer.

A játék során fejlődik az erő, mozgásügyesség, versengés.

5.) Csöpörög az eső

A gyerekek egyenes háttal asztal mellett ülnek, kezüket az asztalra fektetik. A játékvezető különböző vezényszavaira meghatározott ujj- és kézmozgásokat végeznek, amivel hangutánzó zörejeket hoznak létre. Így a csendes esőtől egészen a nagy viharig fokozhatjuk a játékot. A sorrendet nem szükséges betartani, kedvünk és belátásunk szerint válogathatunk a felhasználandó vezényszavakban.

Csöpörög az eső: felhúzott ujjakkal felváltva ütögetik az asztalt, hogy a körmük is odaérjen, mintha zongoráznának.

Szitál: nyújtott ujjakkal zongoráznak.

Esik: két mutatóujjukat felváltva ütik az asztal széléhez.

Jégeső: az ujjpercek csontos végével kopognak.

Szélvihar: kezüket a fejük felett lóbálják, mintha fákat fújna a szél. (sss)

Forgószél: két kézfejüket körbehajtják, mint egy kereket, majd ellenkező irányba megismétlik.

Kis forgószél: két mutatóujjukat forgatják körbe.

Hóvihar: kezüket fel-le mozgatják, mintha a hó szállingózna.

Mennydörög: ököllel dörömbölnek.

Villámlik: mindenki felemeli a kezét.

Bumm: egyszerre lecsapják tenyerüket az asztalra.

Kisüt a napocska: egyik kezüket a magasba nyújtják, és ujjaikat szétfeszítik, mintha napsugarak volnának.

Lemegy a nap: ökölbe szorított kezüket lassan ölükbe engedik.

A játék fejleszti a kar-és kézizmokat. A finom ujjmozgások begyakorlása különösen az írás-előkészítéshez fontos, ehhez nyújt segítséget ez a játék. A vezényszavakat fokozatosan tanítsuk meg a gyerekeknek, s tartassuk be velük a szabályokat.

Jó játékot!       Egészségetekre!

FOGLALKOZÁSOK

Kérdezzétek meg szüleitektől, hogy mi a foglalkozásuk. Beszélgessetek róla.

Mi lehet a foglalkozásuk ezeknek az embereknek? Melyik autót használják a munkájukhoz?

Nyomtatható feladatlap itt: https://www.okuloncesitr.net/meslekler-eslestirme-puzzle-calismalari/

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Nevezd meg a képen látható foglalkozásokat!

Milyen eszközökre lesz szükségük a munkájukhoz ezeknek az embereknek?

Nyomtatható feladatlap itt: https://www.okuloncesitr.net/meslekler-eslestirme-puzzle-calismalari-2/

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Kösd össze színes ceruzával az összetartozó képeket!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Karikázd be azokat az eszközöket, amiket a tűzoltó használ!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Karikázd be azokat az eszközöket, amiket az orvos használ!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Mi lehet a foglalkozása a képen látható embernek? Milyen szerszámokat használ a munkája során? Töltsd meg a szerszámosládát a megfelelő szerszámokkal!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Nevezd meg a képen látható foglalkozásokat! Te mi szeretnél lenni nagy korodban?

A képekből kirakót is készíthettek!

Letölthető és nyomtatható: https://www.totschooling.net/2017/02/community-helpers-puzzles.html

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

MATEMATIKAI JÁTÉKOK GEOMETRIAI FORMÁKKAL

Milyen közlekedési eszközt látsz a képen? Ki vezeti? Tudod ki az a kalauz?

Meg tudod nevezni a színes formákat? Melyik a kör? Melyik a négyzet? Mutass rá a háromszögre! Most a téglalapra! Keress otthon hasonló formájú tárgyakat, játékokat!

Keress a képen ugyanilyen formákat és színezd a megfelelő színre!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Milyen állatot látsz a képen?

A veszprémi állatkertben is van zsiráf.

Ki gondozza az állatokat az állatkertben? Tudod, hogy hívják, aki meggyógyítja az állatokat, ha betegek vagy megsérültek?

Ha jobban megnézed, észre veheted a háromszög, téglalap és kör formákat. Számold meg, hány darabot látsz a képen ezekből a formákból!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Ápoló, ápolónő, orvos:

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Postás
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Orvosi kellékek

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Fakanál szakács

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Lánykáknak „manikűr szalon”

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Tűzoltók WC papír gurigából és tojástartóból

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Szakács kötény és sapka

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Foglalkozások

Mesék:

Grimm: A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.

Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.

– Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.

“A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta -, ráérek a dolgomtól.”

De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.

Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.

Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:

– Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?

Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.

Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.

A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! – eltűntek.

Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:

– Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.

Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.

Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.

Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?

Többet bizony nem is suszterkodunk!

– énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.

Nem is jöttek vissza soha többet.

A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.

A csillagszemű juhász

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettek tőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vitték hírét az egész országban, s aki nem mondta: “Adj’ isten egészségére!”, halál fia volt. Nem is akadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy adj’ isten egészségére. Ez a csillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték a király színe elé, s jelentették: – Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy adj’ istenegészségére. Hej, szörnyű haragra lobbant a király! – Mit, te nem mondod, hogy adj’ isten egészségemre?! – Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj’ isten egészségemre. – Nem az egészségemre, hanem az egészségére. – Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre. Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki: – Te szamár, mondjad, hogy adj’ isten egészségére. – De már azt nem mondom – mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nem adja. Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jó szívvel a felesége is lett volna, de nem mert szólni. Hanem a királynak sem kellett egyéb, csak ezt hallja, mindjárt bekiáltotta a katonáit: – Vigyétek ezt a legényt, s vessétek a fehér medve tömlöcébe! Leviszik a legényt a tömlöcbe,hát ott fel s alá jár a fehér medve nagy morogva, három napja nem evett, egy falást sem adtak neki, hogy jól kiéhezzék, hadd szaggassa széjjel a juhászt. Ahogy a juhász belépett, felállott a két hátsó lábára, nagyot bődült. – No most, csillagszemű juhász, vége az életednek! De halljatok csudát, mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, egyszeriben megjuhászodott, lefeküdt a földre, meg sem mozdult. A csillagszemű juhász pedig egész éjjel dúdolt, fütyölt, s mikor reggel eljött az udvarmester, szeme-szája tátva maradt, azt hitte, hogy csontját sem találja a juhásznak, s hát,ím, ott állott előtte elevenen, kutyabaja sem volt. Fölvezetik a juhászt a királyhoz, s jelentik: – Felséges királyom, él a juhász. – Jól van, jól – mondja a király -, de azért megijedtél, úgy-e? Hát most mondod-e, hogy adj’ isten egészségére? Felelte a juhász: – Nem, amíg a leányát nekem nem adja, ha tíz halálba megyek is. – No, hát vessétek tíz halálba! – rikkantott a király. Vitték a legényt a tömlöcbe, amelyikbe tíz óriás sündisznó volt elzárva. De bezzeg ezek nem szelídültek meg a szemétől, mert egyszerre tíz sündisznónak nem nézhetett a szemébe. No, hanem volt a csillagszemű juhásznak egy szépen szóló furulyája, azt a subája alól elé húzta, elkezdett furulyázni, kezdette andalgósan,folytatta szaporázva, S hát, uram teremtőm, táncra kerekednek a sündisznók, járták elébb lassan, azután sebesebben, addig járták, míg el nem dűltek, s azután lefeküdtek s aludtak, minta bunda. Megy le reggel az udvarmester, összecsapja a kezét: – Hát te élsz? – kérdi a csillagszemű juhásztól. – Nem is halok meg – mondja a juhász -, míg a király leánya a feleségem nem lesz. Fölvezetik a király színe elé. – No, te legény – mondja a király -, most már tíz halál torkában voltál, még most sem mondod,hogy adj’ isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, ha még száz halálba visznek is, míg a leányát nekem nem adja. – Hát akkor vigyétek száz halálba! – ordított a király nagy haraggal, s vitték a csillagszemű juhászt le abba a tömlöcbe, amelynek a közepén volt egy kút, annak a belseje ki volt rakva száz kaszával, a fenekén pedig égett egy mécses. Akit abba beledobtak, az onnét élve ki nem került soha. “Hej, szegény fejem – gondolta magában a juhász -, ennek már fele sem tréfa!”Szól a katonáknak, hogy menjenek egy kicsit ki a tömlöcből addig, míg gondolkozik, hogy mondja-e, adj’ isten egészségére. Kimennek a katonák, s a juhász nagy hirtelen a fokosát beleszúrja a kút köblébe, a fokosra ráakasztja a tarisznyáját, aztán rá a subáját, a suba nyakára az árvalányhajas kalapját, s azzal szépen meghúzódik a tömlöc sarkában. Bejönnek a katonák s kérdik: – No, meggondoltad-e? – Meggondoltam – mondja a juhász -, de mégsem mondom, hogy adj’ isten egészségére. – No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba. A katonák azt hitték, hogy a juhász már ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikor látták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász.Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Hát halljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király: – No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy adj’ isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Abból nem lesz semmi – mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha a juhász azt mondja egyszer, hogy adj’ isten egészségére! “Hiszen – gondolta a király -, majd kevesebbel is megelégszel te.” Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette a csillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe. Mondta neki: – Látod-e ezt az ezüsterdőt, te juhász? Neked adom, ha azt mondod, hogy adj’ istenegészségére. Tetszett a juhásznak az erdő, de most is azt mondta: – Addig nem, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja.Aztán az erdőből kihajtatott a király, s messziről ragyogott feléjük az aranyvár. – Látod-e azt az aranyvárat, juhász? Neked adom, ha azt mondod, adj’ isten egészségére. – Nem mondom, felséges királyom, míg nekem nem adja a leányát. Mentek tovább, s értek a gyémánttóhoz. – No, te juhász, – mondta a király -, neked adom az ezüsterdőt, az arany várat s a gyémánttavat, csak egyszer mondjad, adj’ isten egészségére. – Nem mondom én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Hát jól van, te betyár, neked adom a leányomat, de aztán mondjad is, hogy adj’ istenegészségére! Na, hazamennek, s a király mindjárt kihirdetteti az egész országban, hogy férjhez adja a leányát a csillagszemű juhászhoz, jöjjön, aki jöhet a vendégségbe, lesz étel-ital elegendő, különösen, ha hoznak magukkal. Hiszen lett lakodalom, hét országra szóló. Ott ült a csillagszemű juhász a király mellett, ettek-ittak, vígan voltak. Egyszer aztán hozzák a jó tormás húst, nagyot prüsszent erre a király, s hadarja egymás után a csillagszemű juhász: – Adj’ isten egészségére, adj’ isten egészségére, adj’ isten egészségére! – Mondta valami százszor. – Jaj, jaj, ne mondd tovább, inkább neked adom az egész országomat. Ott egyszeriben meg is koronázták a juhászt, ő lett a király, de bezzeg jó sorsa lett ezután a népnek. Szerették is ezt a királyt. Ha prüsszentett, egy szívvel, lélekkel kiáltotta mindenki: “Adj’ isten egészségére!”Aki nem hiszi, járjon a végire, s ezt a mesét adj’ isten egészségére!

Az aranyfejsze  Vietnámi mese

Egyszer volt egy szegény ember, aki az erdő szélén lakott, és vesződségesen abból élt, hogy tűzifát aprított, amit a felesége a piacon eladott.

Mikor egy nap a folyó partján fát vágott, fejszéje kicsúszott a kezéből, és a vízbe esett. A szegény ember hiába kereste szerszámát, bármennyit vesződött, nem találta többé. Búslakodva leült a partra, és tűnődött, mit tegyen. Mikor fejét újra fölemelte, egy öregember állt előtte, és megkérdezte: mért szomorkodik?

A favágó elpanaszolta balszerencséjét, és azt, hogy a balta egyetlen vagyona, egyetlen segítője volt, hogy életét tovább tengethesse.

– Segíteni akarok rajtad – monda az öreg. – Nem tudod, ki vagyok én. E folyam sárkánya vagyok, és visszahozom a fejszédet, ha vársz rám. -Ezzel leszállt a habokba. Egy idő múlva megint felbukkant, s egy arany¬fejszét tartott a kezében. – Ez a te baltád? – kérdezte.

– Nem – felelte a favágó becsületesen -, nem ez. Az én szekercém vasból volt, és fanyele volt.

A folyami sárkány újból elmerült, majd megjelent egy ezüstfejszével.

– Ez az? – kérdezte.

Megint nemet mondott a becsületes favágó.

Akkor a sárkány harmadszor is elmerült, és mikor visszatért, közön-leges vasfejszét tartott a kezében. Megint kérdezte: – Ez a te baltád?

– Igen – felelte a favágó örömmel -, ez az, szívből köszönöm a segítségedet.

– Derék ember vagy – dicsérte a folyami sárkány -, ezért vasfejszéd mellé az arany- és ezüstfejszét is neked adom.

A favágó hálálkodva megköszönte, fogta a három szekercét, és hazament. A szomszédság mind az ő csodás esetén ámult-bámult. Mind¬nyájan örültek a favágó szerencséjének, csak egyetlenegyet kapott el az irigység.

Ez az ember arra gondolt: bárcsak neki is sikerülne egy arany- meg egy ezüstbaltát szerezni. A favágóval elmeséltette, hol állt a folyamparton; ő is odament egy életlen és rozsdás fejszével, s a vízbe dobta. Akkor leült, és úgy tett, mintha sírna.

Hirtelen eléje állt a folyami sárkány, és megkérdezte, mi az oka bánatának? A favágó szomszédja képmutatón elmesélte szerencsétlenségét, b könyörgött, hogy segítsen rajta.

– Rendben van – felelte a folyami sárkány -, legyen, ahogy akarod. Lemerült és feltűnt egy aranyfejszével.

Még nem is kérdezhette, máris felujjongott a kapzsi:

– Ez az! Add csak ide gyorsan!

– Hazudsz! – förmedt rá a sárkány haragosan; fölemelte az aranyfej¬szét, s a hazug fejét egyetlen csapással leütötte.

Versek:

Weöres Sándor: Tudom én már mit csinálok

Tudom én már, mit csinálok:
üveges-inasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
gerencsér-inasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
asztalos-inasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.

Nemes Nagy Ágnes: A kukások

Megjöttek a kukások,
narancssárga ruhások.

Narancsszín a kocsijuk,
attól döng a kocsiút.

Döng a kocsi, dörömböl,
nagy vödröket kihörpöl,
csörög, röfög az egész
állatkerti etetés.

Itt a sárga víziló,
eteti az ápoló.

Énekek:

…Dolgozni szaporán,       d    dd   dr   m
felmossuk a konyhát.      rr   ss    m    m
Aki lusta igazán,                ss   ss   sm   d
Meghúzzuk a kontyát.     rr  mm    d   d

Hét pupu zivatar,
felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
gyümölcsöt sem nyelhet.

A juhásznak jól van dolga

A juhásznak jól van dolga:
egyik dombról a másikra
terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
bú nélkül éli világát.
Ha megunja furulyáját,
előveszi a dudáját.

Belefújja búját a birka bőrébe,
szélnek ereszti belőle.
Sajt, túró az eledele,
száraz kenyér van melléje,
vizet iszik rája, rágyújt a pipára,
mégis piros az orcája.

Mondóka:

Szita szita sűrű szita
ma szitálok, holnap sütők,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis mégis neked adom.

Kipp kopp kalapács,
kicsi kovács mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
arany szeggel szegelem,
uccu pajtás kapj fel rája,
úgy is te vagy a gazdája.

Zenehallgatásra:

Gryllus Vilmos: Szakács

Kéményseprő:  Mese.tv

Teststilizáció:

Találd ki, kinek öltöztem:

Az elmúlt heti játékötlet új köntösben, a szabályok változatlanok: a játék lényege, hogy a gyermekek a számukra elérhető kelléktárból válogathatnak ruhákat, illetve egyéb eszközöket, jelzésértékű ruhadarabokat. A család próbálja meg kitalálni, kinek öltözött a gyermek. természetesen a szerepek felcserélhetők. Az előző héthez képest azonban próbáljunk a gyermek látóterébe olyan kellékeket, ruhadarabokat helyezni, amelyek egy-egy foglalkozáshoz köthetők, pl játék olló, fésű – fodrász, játék szerszámos készlet (fiúk előnyben!) – autószerelő, mesekönyvek – könyvtáros, könyvesboltos…

Mesedramatizálás:

A gyermek által jól ismert és szeretett mesét felkínálhatjuk dramatizálásra. Próbáljunk olyan mesét választani, mely valamely foglalkozáshoz kötődik. Választhatunk a heti repertoárból, de a nagyobb gyermekek ismerik például A csillagszemű juhászt, de akár Tűzoltó Sam bőrébe is bújhatnak, vagy akár Dóra a felfedezőjébe is. A teststilizációt támogatandó, adjunk a gyermeknek jelzésértékű kiegészítőket, ruhadarabokat, melyekkel külsőségeiben is a szereplők bőrébe bújhat.

Beszédészlelés

Robotnyelv:

A játék során úgy kell beszélnünk, mint a robotok, azaz mindent csak szótagolva lehet kimondani. Kisebb gyerekeknek adjunk példákat, lehetnek közte értelmes szavak, de halandzsa is, például: susz-ter, he-ge-dű, fé-sű, könyv-tár… Nagyobbaknak akár mondatokat is adhatunk, de akár az aktuális tevékenységet kísérő szavakat is mondhatjuk így: Jó ét-vá-gyat kí-vá-nok stb. Önállóan is próbálkozzanak az iskolába készülők.

Tapsold el!

Az előző játékhoz hasonlóan itt is szótagokkal játszunk, a szótagokra bontott hangsor kiejtése azonban itt kiegészül a szavak szótag szerinti el- vagy letapsolásával.

Beszédértés

Ki lehet az, aki…:

Ebben a játékban a feladat kérdések alapján egy adott foglalkozás nevének kitalálása. Például Ki lehet az, aki: …eloltja a tüzet?; …meggyógyítja a gyerekeket?;… vezeti a repülőt?…

SZOBÁBAN JÁTSZHATÓ MOZGÁSOS JÁTÉKOK

1.) Bolha

Nagyot ugrik kicsi bolha,

napközben is sok a dolga.

Csúful csipked nyakra- főre, elegünk van már belőle.

 

A játékosok egymással szemben helyezkednek el. Mindnyájan „bolhák”.

A játékosok közösen elmondják a verset, majd finoman csipkedik egymást. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy a csiklandozó csipkedés ellenére se mozduljon el a helyéről, ugyanakkor a társát ki tudja mozdítani az egyensúlyi helyzetéből. Játék során tilos lökdösődni, vagy fájdalmat okozni.

Variációs lehetőség: A játékot 1 lábon állva játsszuk.

A játék során fejlődik az egyensúlyérzék.

2.) Légyfogó

Valaki egy székre ül, ő a nagymama (nagypapa). Kezében újságot tart, és úgy tesz, mintha olvasna. Nem tud azonban nyugodtan olvasni, mert körülötte settenkedik, s zavarja a többi gyermek, a legyek. Hol a vállára, hol a nyakára szállnak (megérintik). A nagymama egyik kezével utánuk kap, és igyekszik valamelyik legyet elfogni. Ha ez sikerül, akkor helyet cserél vele, és átadja neki az újságot.

A játék fejleszti a gyorsaságot, mozgáskoordinációt, reagáló képességet.

3.) Szedd össze!

A játékhoz szükség van páratlan számú parafadugóra, esetleg kavicsra, építőkockára stb. A játékosoktól egyenlő távolságra letesszük a földre. Rajt indítószóra a versenyzők felugranak a földről (törökülés, sarokülés, guggolás, hasalás… helyzetből), és minél több dugót igyekeznek összeszedni. A tárgyakat egyenként szabad felvenni. Az győz, aki a legtöbb dugót gyűjti.

A játék fejleszti a finommotorikát, kitartást, versengést.

4.) Gombválogatás

Az asztal közepére szórunk összekevert gombokat, bab-, kukorica-, lencse szemeket. A játékosok ölbe tett kézzel ülnek az asztalnál. „ Vigyázz, kész, rajt!” indítószóra a játékosok elkezdik az asztal közepén levő tárgyakból a gombokat magukhoz gyűjteni. Egyszerre csak egyet szabad. A gombokat egy újjal rányomva csúsztatjuk az asztalon. Ha valaki véletlen elengedi a fogást, és más teszi rá az ujját, akkor az övé lesz. Az nyer, akinek a legtöbb gombot sikerül összegyűjtenie.

A játék során fejlődik a testséma, mozgásügyesség, szem-kéz koordináció, reagálóképesség.

5.) Kis kanál

A gyerekek egymással szemben, esetleg körben állnak. Egyikük a játékvezető, aki a vers elmondása után valamilyen játékos mozdulatot végez. Ezt kell  utánozni a többieknek.

Kis kanál, nagy kanál,
zölderdőben kismadár,
minden gyerek így csinál.

A játék fejleszti a mozgásügyességet, figyelmet, testsémát, test kontrollt, kreativitást.

Jó játékot!

Egészségetekre!