FOGLALKOZÁSOK

Kérdezzétek meg szüleitektől, hogy mi a foglalkozásuk. Beszélgessetek róla.

Mi lehet a foglalkozásuk ezeknek az embereknek? Melyik autót használják a munkájukhoz?

Nyomtatható feladatlap itt: https://www.okuloncesitr.net/meslekler-eslestirme-puzzle-calismalari/

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Nevezd meg a képen látható foglalkozásokat!

Milyen eszközökre lesz szükségük a munkájukhoz ezeknek az embereknek?

Nyomtatható feladatlap itt: https://www.okuloncesitr.net/meslekler-eslestirme-puzzle-calismalari-2/

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Kösd össze színes ceruzával az összetartozó képeket!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Karikázd be azokat az eszközöket, amiket a tűzoltó használ!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Karikázd be azokat az eszközöket, amiket az orvos használ!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Mi lehet a foglalkozása a képen látható embernek? Milyen szerszámokat használ a munkája során? Töltsd meg a szerszámosládát a megfelelő szerszámokkal!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Nevezd meg a képen látható foglalkozásokat! Te mi szeretnél lenni nagy korodban?

A képekből kirakót is készíthettek!

Letölthető és nyomtatható: https://www.totschooling.net/2017/02/community-helpers-puzzles.html

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

MATEMATIKAI JÁTÉKOK GEOMETRIAI FORMÁKKAL

Milyen közlekedési eszközt látsz a képen? Ki vezeti? Tudod ki az a kalauz?

Meg tudod nevezni a színes formákat? Melyik a kör? Melyik a négyzet? Mutass rá a háromszögre! Most a téglalapra! Keress otthon hasonló formájú tárgyakat, játékokat!

Keress a képen ugyanilyen formákat és színezd a megfelelő színre!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Milyen állatot látsz a képen?

A veszprémi állatkertben is van zsiráf.

Ki gondozza az állatokat az állatkertben? Tudod, hogy hívják, aki meggyógyítja az állatokat, ha betegek vagy megsérültek?

Ha jobban megnézed, észre veheted a háromszög, téglalap és kör formákat. Számold meg, hány darabot látsz a képen ezekből a formákból!

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Ápoló, ápolónő, orvos:

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Postás
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Orvosi kellékek

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Fakanál szakács

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém
FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Lánykáknak „manikűr szalon”

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Tűzoltók WC papír gurigából és tojástartóból

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Szakács kötény és sapka

FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém FOGLALKOZÁSOK | Örömhír Óvoda - Veszprém

Foglalkozások

Mesék:

Grimm: A suszter manói

Volt egyszer egy suszter, értette a mesterségét, szorgalmasan dolgozott. Hogy, hogy nem, a végén mégis úgy tönkrement hogy nem maradt egyebe, mint egyetlen pár cipőre való bőre. Abból este kiszabta a cipőt, hogy majd másnap elkészíti; tiszta volt a lelkiismerete, nem sokat emésztette magát a jövendőn, gondolta, majd lesz valahogy, tisztességes ember csak nem pusztul éhen; lefeküdt, és békességgel elaludt.

Másnap jó korán fölkelt, és neki akart ülni a munkájának; hát ott áll: készen az asztalán a pár cipő. A suszter ámult-bámult, nem tudta, mit szóljon a dologhoz. Kezébe vette a cipőt, alaposan végignézte, minden varrást, minden szögelést apróra megszemlélt; nem volt azon semmi hiba, nincs a: a mestermunka, amelyik különb lehetett volna.

Hamarosan vevő is jött. Nagyon megtetszett neki a cipő. Fölpróbálta: éppen ráillett a lábára.

– Mintha csak nekem készítették volna! – mondta örvendezve, és mert úgy találta, a suszter keveset kér érte, valamivel többet adott az áránál. pontosan annyit, hogy éppen két párra való bőr tellett ki belőle. A suszter este ezeket is szépen kiszabta.

“A többi munkát majd megcsinálom holnap reggel – gondolta -, ráérek a dolgomtól.”

De mire másnap fölkelt, készen állt két pár cipő, neki a kisujját sem kellett megmozdítania. Vevő is akadt mind a kettőre, jól megfizettek értük, s a suszter, a pénzen most már négy párra való bőrt vásárolhatott.

Harmadnap reggel azt a négy pár cipőt is készen találta. S így ment ez tovább napról napra, hétről hétre. Amit este kiszabott, az reggelre elkészült. A cipész hamarosan tisztes jövedelemre tett szert, és megint jómódú ember lett belőle.

Karácsony táján egy este szokása szerint ismét kiszabta a másnapi cipőkhöz a bőrt, aztán, mielőtt lefeküdtek, azt mondta a feleségének:

– Hallod-e, lelkem, mi lenne ha ma éjszaka fönnmaradnánk, és meglesnénk, ki az, aki ilyen szorgalmasan segít nekünk a műhelyünkben?

Az asszony ráállt a dologra, hiszen maga is sokat töprengett már rajta, csak hát nem mert előhozakodni vele az urának. Mécsest gyújtott, és föltette a szekrény tetejére, aztán elbújtak a sarokban. Onnét figyelték, hogy lesz, mi lesz.

Mikor a toronyban éjfélt ütött az óra, egyszer csak valami kaparászást, topogást, izgést-mozgást hallottak; az ajtó egyarasznyira kinyílt, és két kedves kis manó surrant a szobába. Se szó, se beszéd, odaültek a suszter asztalkájához, fogták a kiszabott bőröket, és munkához láttak. Olyan fürgén, olyan ügyesen dolgoztak, parányi kis ujjukkal olyan szaporán varrtak, tűztek, hogy a suszter azt sem tudta, hová legyen ámulatában.

A manók addig egy szempillantásra sem hagyták abba a munkát, míg a cipők el nem készültek, és fényesre pucolva ott nem sorakoztak az asztalka mellett. Akkor egyet füttyentettek, s illa berek! – eltűntek.

Másnap reggel azt mondta a suszterné asszony:

– Meg kell hálálnunk ezeknek a manóknak, hogy jómódba juttattak minket. Pucéron szaladgálnak az istenadták, még jó, hogy meg nem fagynak! Tudod, mit? Varrok nekik ingecskét, kabátkát, mellényt, nadrágot, kötök nekik harisnyát is, te meg csinálj mindegyiknek egy pár szép kis cipőt.

Egész nap ezen dolgoztak; az asszony kezében szaporán járt a kötőtű, csattogott az olló, készültek a kis ruhák, az ember meg a székén kuporgott, és kalapált, szögelt, forgatta a kaptafát, míg a kis cipőket meg nem csinálta. Este aztán a kiszabott bőr helyett az ajándékokat rakták oda az asztalra; szépen elrendeztek mindent, elbújtak a sarokban, és kíváncsian lesték, mit szólnak majd a manók.

Azok szokás szerint pontban éjfélkor meg is jelentek, és tüstént dologhoz akartak látni. Hanem ahogy az asztalra esett a pillantásuk, lecsapták a szerszámaikat és azt sem tudták, mihez kapjanak, mit simogassanak, minek örvendezzenek. Egykettőre bebújtak a kis ruhákba, felhúzták a kis cipőt, füttyentgettek, rikkantgattak, egyszerre csak cincogva nótázni kezdtek.

Ugye, milyen csinos fiúk vagyunk?

Többet bizony nem is suszterkodunk!

– énekelték; körültáncolták az asztalt, szökdécseltek, ugrándoztak, végül aztán kiperdültek a szobából.

Nem is jöttek vissza soha többet.

A suszternak pedig élete végéig jól ment a sora mindig volt munkája, és minden sikerült neki, amihez csak hozzákezdett.

A csillagszemű juhász

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király. Szörnyű hatalmas volt ez a király, féltek a népek tőle, ha messziről látták, reszkettek tőle, mint a nyárfalevél. Ha ez a király egyet tüsszentett, kengyelfutók s lovas legények vitték hírét az egész országban, s aki nem mondta: “Adj’ isten egészségére!”, halál fia volt. Nem is akadt az egész országban, csak egy ember, ki nem mondta, hogy adj’ isten egészségére. Ez a csillagszemű juhász volt. Nosza, megfogták a király emberei a csillagszemű juhászt, vitték a király színe elé, s jelentették: – Ihol, felséges királyom, ez a csillagszemű juhász nem akarja mondani, hogy adj’ istenegészségére. Hej, szörnyű haragra lobbant a király! – Mit, te nem mondod, hogy adj’ isten egészségemre?! – Dehogy nem mondom, felséges királyom, bizony mondom, hogy: adj’ isten egészségemre. – Nem az egészségemre, hanem az egészségére. – Hiszen mondtam, felséges királyom, egészségemre. Megrántja az udvarmester a juhászsubáját, súgja neki: – Te szamár, mondjad, hogy adj’ isten egészségére. – De már azt nem mondom – mondotta a juhász -, amíg a király őfelsége a lányát nekem nem adja. Ott volt a királykisasszony a szobában, megtetszett neki a csillagszemű juhász, jó szívvel a felesége is lett volna, de nem mert szólni. Hanem a királynak sem kellett egyéb, csak ezt hallja, mindjárt bekiáltotta a katonáit: – Vigyétek ezt a legényt, s vessétek a fehér medve tömlöcébe! Leviszik a legényt a tömlöcbe,hát ott fel s alá jár a fehér medve nagy morogva, három napja nem evett, egy falást sem adtak neki, hogy jól kiéhezzék, hadd szaggassa széjjel a juhászt. Ahogy a juhász belépett, felállott a két hátsó lábára, nagyot bődült. – No most, csillagszemű juhász, vége az életednek! De halljatok csudát, mikor a medve meglátta a juhász csillagszemét, egyszeriben megjuhászodott, lefeküdt a földre, meg sem mozdult. A csillagszemű juhász pedig egész éjjel dúdolt, fütyölt, s mikor reggel eljött az udvarmester, szeme-szája tátva maradt, azt hitte, hogy csontját sem találja a juhásznak, s hát,ím, ott állott előtte elevenen, kutyabaja sem volt. Fölvezetik a juhászt a királyhoz, s jelentik: – Felséges királyom, él a juhász. – Jól van, jól – mondja a király -, de azért megijedtél, úgy-e? Hát most mondod-e, hogy adj’ isten egészségére? Felelte a juhász: – Nem, amíg a leányát nekem nem adja, ha tíz halálba megyek is. – No, hát vessétek tíz halálba! – rikkantott a király. Vitték a legényt a tömlöcbe, amelyikbe tíz óriás sündisznó volt elzárva. De bezzeg ezek nem szelídültek meg a szemétől, mert egyszerre tíz sündisznónak nem nézhetett a szemébe. No, hanem volt a csillagszemű juhásznak egy szépen szóló furulyája, azt a subája alól elé húzta, elkezdett furulyázni, kezdette andalgósan,folytatta szaporázva, S hát, uram teremtőm, táncra kerekednek a sündisznók, járták elébb lassan, azután sebesebben, addig járták, míg el nem dűltek, s azután lefeküdtek s aludtak, minta bunda. Megy le reggel az udvarmester, összecsapja a kezét: – Hát te élsz? – kérdi a csillagszemű juhásztól. – Nem is halok meg – mondja a juhász -, míg a király leánya a feleségem nem lesz. Fölvezetik a király színe elé. – No, te legény – mondja a király -, most már tíz halál torkában voltál, még most sem mondod,hogy adj’ isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, ha még száz halálba visznek is, míg a leányát nekem nem adja. – Hát akkor vigyétek száz halálba! – ordított a király nagy haraggal, s vitték a csillagszemű juhászt le abba a tömlöcbe, amelynek a közepén volt egy kút, annak a belseje ki volt rakva száz kaszával, a fenekén pedig égett egy mécses. Akit abba beledobtak, az onnét élve ki nem került soha. “Hej, szegény fejem – gondolta magában a juhász -, ennek már fele sem tréfa!”Szól a katonáknak, hogy menjenek egy kicsit ki a tömlöcből addig, míg gondolkozik, hogy mondja-e, adj’ isten egészségére. Kimennek a katonák, s a juhász nagy hirtelen a fokosát beleszúrja a kút köblébe, a fokosra ráakasztja a tarisznyáját, aztán rá a subáját, a suba nyakára az árvalányhajas kalapját, s azzal szépen meghúzódik a tömlöc sarkában. Bejönnek a katonák s kérdik: – No, meggondoltad-e? – Meggondoltam – mondja a juhász -, de mégsem mondom, hogy adj’ isten egészségére. – No bizony, ha nem mondod, belé is taszítunk a kútba. A katonák azt hitték, hogy a juhász már ott áll a kút mellett, a subáját, a fokosát, a mindenét beletaszították a kútba, s mikor látták, hogy a kút fenekén a mécses kialudt, szentül azt hitték, hogy meghalt a juhász.Jön le reggel az udvarmester, hadd lássa ő is, igazán elpusztult-e a csillagszemű juhász. Hát halljatok ide, ott ült a kút mellett, furulyázott. Felviszik a király elé, s mondja neki a király: – No, te legény, mostan száz halálban voltál, mondod-e, hogy adj’ isten egészségére? – Nem én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Abból nem lesz semmi – mondta a király, pedig nem tudom, mit adott volna azért, ha a juhász azt mondja egyszer, hogy adj’ isten egészségére! “Hiszen – gondolta a király -, majd kevesebbel is megelégszel te.” Befogatott a bársonyos hintajába, maga mellé ültette a csillagszemű juhászt, s úgy hajtatott az ezüsterdőbe. Mondta neki: – Látod-e ezt az ezüsterdőt, te juhász? Neked adom, ha azt mondod, hogy adj’ istenegészségére. Tetszett a juhásznak az erdő, de most is azt mondta: – Addig nem, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja.Aztán az erdőből kihajtatott a király, s messziről ragyogott feléjük az aranyvár. – Látod-e azt az aranyvárat, juhász? Neked adom, ha azt mondod, adj’ isten egészségére. – Nem mondom, felséges királyom, míg nekem nem adja a leányát. Mentek tovább, s értek a gyémánttóhoz. – No, te juhász, – mondta a király -, neked adom az ezüsterdőt, az arany várat s a gyémánttavat, csak egyszer mondjad, adj’ isten egészségére. – Nem mondom én, felséges királyom, míg a leányát nekem nem adja. – Hát jól van, te betyár, neked adom a leányomat, de aztán mondjad is, hogy adj’ istenegészségére! Na, hazamennek, s a király mindjárt kihirdetteti az egész országban, hogy férjhez adja a leányát a csillagszemű juhászhoz, jöjjön, aki jöhet a vendégségbe, lesz étel-ital elegendő, különösen, ha hoznak magukkal. Hiszen lett lakodalom, hét országra szóló. Ott ült a csillagszemű juhász a király mellett, ettek-ittak, vígan voltak. Egyszer aztán hozzák a jó tormás húst, nagyot prüsszent erre a király, s hadarja egymás után a csillagszemű juhász: – Adj’ isten egészségére, adj’ isten egészségére, adj’ isten egészségére! – Mondta valami százszor. – Jaj, jaj, ne mondd tovább, inkább neked adom az egész országomat. Ott egyszeriben meg is koronázták a juhászt, ő lett a király, de bezzeg jó sorsa lett ezután a népnek. Szerették is ezt a királyt. Ha prüsszentett, egy szívvel, lélekkel kiáltotta mindenki: “Adj’ isten egészségére!”Aki nem hiszi, járjon a végire, s ezt a mesét adj’ isten egészségére!

Az aranyfejsze  Vietnámi mese

Egyszer volt egy szegény ember, aki az erdő szélén lakott, és vesződségesen abból élt, hogy tűzifát aprított, amit a felesége a piacon eladott.

Mikor egy nap a folyó partján fát vágott, fejszéje kicsúszott a kezéből, és a vízbe esett. A szegény ember hiába kereste szerszámát, bármennyit vesződött, nem találta többé. Búslakodva leült a partra, és tűnődött, mit tegyen. Mikor fejét újra fölemelte, egy öregember állt előtte, és megkérdezte: mért szomorkodik?

A favágó elpanaszolta balszerencséjét, és azt, hogy a balta egyetlen vagyona, egyetlen segítője volt, hogy életét tovább tengethesse.

– Segíteni akarok rajtad – monda az öreg. – Nem tudod, ki vagyok én. E folyam sárkánya vagyok, és visszahozom a fejszédet, ha vársz rám. -Ezzel leszállt a habokba. Egy idő múlva megint felbukkant, s egy arany¬fejszét tartott a kezében. – Ez a te baltád? – kérdezte.

– Nem – felelte a favágó becsületesen -, nem ez. Az én szekercém vasból volt, és fanyele volt.

A folyami sárkány újból elmerült, majd megjelent egy ezüstfejszével.

– Ez az? – kérdezte.

Megint nemet mondott a becsületes favágó.

Akkor a sárkány harmadszor is elmerült, és mikor visszatért, közön-leges vasfejszét tartott a kezében. Megint kérdezte: – Ez a te baltád?

– Igen – felelte a favágó örömmel -, ez az, szívből köszönöm a segítségedet.

– Derék ember vagy – dicsérte a folyami sárkány -, ezért vasfejszéd mellé az arany- és ezüstfejszét is neked adom.

A favágó hálálkodva megköszönte, fogta a három szekercét, és hazament. A szomszédság mind az ő csodás esetén ámult-bámult. Mind¬nyájan örültek a favágó szerencséjének, csak egyetlenegyet kapott el az irigység.

Ez az ember arra gondolt: bárcsak neki is sikerülne egy arany- meg egy ezüstbaltát szerezni. A favágóval elmeséltette, hol állt a folyamparton; ő is odament egy életlen és rozsdás fejszével, s a vízbe dobta. Akkor leült, és úgy tett, mintha sírna.

Hirtelen eléje állt a folyami sárkány, és megkérdezte, mi az oka bánatának? A favágó szomszédja képmutatón elmesélte szerencsétlenségét, b könyörgött, hogy segítsen rajta.

– Rendben van – felelte a folyami sárkány -, legyen, ahogy akarod. Lemerült és feltűnt egy aranyfejszével.

Még nem is kérdezhette, máris felujjongott a kapzsi:

– Ez az! Add csak ide gyorsan!

– Hazudsz! – förmedt rá a sárkány haragosan; fölemelte az aranyfej¬szét, s a hazug fejét egyetlen csapással leütötte.

Versek:

Weöres Sándor: Tudom én már mit csinálok

Tudom én már, mit csinálok:
üveges-inasnak állok,
apró tükröket csinálok,
annak örülnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
gerencsér-inasnak állok,
apró babákat csinálok,
azon nevetnek a lányok.

Tudom én már, mit csinálok:
asztalos-inasnak állok,
apró ágyakat csinálok,
abban álmodnak a lányok.

Nemes Nagy Ágnes: A kukások

Megjöttek a kukások,
narancssárga ruhások.

Narancsszín a kocsijuk,
attól döng a kocsiút.

Döng a kocsi, dörömböl,
nagy vödröket kihörpöl,
csörög, röfög az egész
állatkerti etetés.

Itt a sárga víziló,
eteti az ápoló.

Énekek:

…Dolgozni szaporán,       d    dd   dr   m
felmossuk a konyhát.      rr   ss    m    m
Aki lusta igazán,                ss   ss   sm   d
Meghúzzuk a kontyát.     rr  mm    d   d

Hét pupu zivatar,
felássuk a kertet.
Ki dolgozni nem akar,
gyümölcsöt sem nyelhet.

A juhásznak jól van dolga

A juhásznak jól van dolga:
egyik dombról a másikra
terelgeti nyáját, fújja furulyáját,
bú nélkül éli világát.
Ha megunja furulyáját,
előveszi a dudáját.

Belefújja búját a birka bőrébe,
szélnek ereszti belőle.
Sajt, túró az eledele,
száraz kenyér van melléje,
vizet iszik rája, rágyújt a pipára,
mégis piros az orcája.

Mondóka:

Szita szita sűrű szita
ma szitálok, holnap sütők,
neked egy kis cipót sütök,
megzsírozom, megvajazom,
mégis mégis neked adom.

Kipp kopp kalapács,
kicsi kovács mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
arany szeggel szegelem,
uccu pajtás kapj fel rája,
úgy is te vagy a gazdája.

Zenehallgatásra:

Gryllus Vilmos: Szakács

Kéményseprő:  Mese.tv

Teststilizáció:

Találd ki, kinek öltöztem:

Az elmúlt heti játékötlet új köntösben, a szabályok változatlanok: a játék lényege, hogy a gyermekek a számukra elérhető kelléktárból válogathatnak ruhákat, illetve egyéb eszközöket, jelzésértékű ruhadarabokat. A család próbálja meg kitalálni, kinek öltözött a gyermek. természetesen a szerepek felcserélhetők. Az előző héthez képest azonban próbáljunk a gyermek látóterébe olyan kellékeket, ruhadarabokat helyezni, amelyek egy-egy foglalkozáshoz köthetők, pl játék olló, fésű – fodrász, játék szerszámos készlet (fiúk előnyben!) – autószerelő, mesekönyvek – könyvtáros, könyvesboltos…

Mesedramatizálás:

A gyermek által jól ismert és szeretett mesét felkínálhatjuk dramatizálásra. Próbáljunk olyan mesét választani, mely valamely foglalkozáshoz kötődik. Választhatunk a heti repertoárból, de a nagyobb gyermekek ismerik például A csillagszemű juhászt, de akár Tűzoltó Sam bőrébe is bújhatnak, vagy akár Dóra a felfedezőjébe is. A teststilizációt támogatandó, adjunk a gyermeknek jelzésértékű kiegészítőket, ruhadarabokat, melyekkel külsőségeiben is a szereplők bőrébe bújhat.

Beszédészlelés

Robotnyelv:

A játék során úgy kell beszélnünk, mint a robotok, azaz mindent csak szótagolva lehet kimondani. Kisebb gyerekeknek adjunk példákat, lehetnek közte értelmes szavak, de halandzsa is, például: susz-ter, he-ge-dű, fé-sű, könyv-tár… Nagyobbaknak akár mondatokat is adhatunk, de akár az aktuális tevékenységet kísérő szavakat is mondhatjuk így: Jó ét-vá-gyat kí-vá-nok stb. Önállóan is próbálkozzanak az iskolába készülők.

Tapsold el!

Az előző játékhoz hasonlóan itt is szótagokkal játszunk, a szótagokra bontott hangsor kiejtése azonban itt kiegészül a szavak szótag szerinti el- vagy letapsolásával.

Beszédértés

Ki lehet az, aki…:

Ebben a játékban a feladat kérdések alapján egy adott foglalkozás nevének kitalálása. Például Ki lehet az, aki: …eloltja a tüzet?; …meggyógyítja a gyerekeket?;… vezeti a repülőt?…

SZOBÁBAN JÁTSZHATÓ MOZGÁSOS JÁTÉKOK

1.) Bolha

Nagyot ugrik kicsi bolha,

napközben is sok a dolga.

Csúful csipked nyakra- főre, elegünk van már belőle.

 

A játékosok egymással szemben helyezkednek el. Mindnyájan „bolhák”.

A játékosok közösen elmondják a verset, majd finoman csipkedik egymást. Mindenkinek arra kell törekednie, hogy a csiklandozó csipkedés ellenére se mozduljon el a helyéről, ugyanakkor a társát ki tudja mozdítani az egyensúlyi helyzetéből. Játék során tilos lökdösődni, vagy fájdalmat okozni.

Variációs lehetőség: A játékot 1 lábon állva játsszuk.

A játék során fejlődik az egyensúlyérzék.

2.) Légyfogó

Valaki egy székre ül, ő a nagymama (nagypapa). Kezében újságot tart, és úgy tesz, mintha olvasna. Nem tud azonban nyugodtan olvasni, mert körülötte settenkedik, s zavarja a többi gyermek, a legyek. Hol a vállára, hol a nyakára szállnak (megérintik). A nagymama egyik kezével utánuk kap, és igyekszik valamelyik legyet elfogni. Ha ez sikerül, akkor helyet cserél vele, és átadja neki az újságot.

A játék fejleszti a gyorsaságot, mozgáskoordinációt, reagáló képességet.

3.) Szedd össze!

A játékhoz szükség van páratlan számú parafadugóra, esetleg kavicsra, építőkockára stb. A játékosoktól egyenlő távolságra letesszük a földre. Rajt indítószóra a versenyzők felugranak a földről (törökülés, sarokülés, guggolás, hasalás… helyzetből), és minél több dugót igyekeznek összeszedni. A tárgyakat egyenként szabad felvenni. Az győz, aki a legtöbb dugót gyűjti.

A játék fejleszti a finommotorikát, kitartást, versengést.

4.) Gombválogatás

Az asztal közepére szórunk összekevert gombokat, bab-, kukorica-, lencse szemeket. A játékosok ölbe tett kézzel ülnek az asztalnál. „ Vigyázz, kész, rajt!” indítószóra a játékosok elkezdik az asztal közepén levő tárgyakból a gombokat magukhoz gyűjteni. Egyszerre csak egyet szabad. A gombokat egy újjal rányomva csúsztatjuk az asztalon. Ha valaki véletlen elengedi a fogást, és más teszi rá az ujját, akkor az övé lesz. Az nyer, akinek a legtöbb gombot sikerül összegyűjtenie.

A játék során fejlődik a testséma, mozgásügyesség, szem-kéz koordináció, reagálóképesség.

5.) Kis kanál

A gyerekek egymással szemben, esetleg körben állnak. Egyikük a játékvezető, aki a vers elmondása után valamilyen játékos mozdulatot végez. Ezt kell  utánozni a többieknek.

Kis kanál, nagy kanál,
zölderdőben kismadár,
minden gyerek így csinál.

A játék fejleszti a mozgásügyességet, figyelmet, testsémát, test kontrollt, kreativitást.

Jó játékot!

Egészségetekre!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .